Fülöp és Kócos kalandjai

Hűűűha, de rég nem ültem le a billentyűkhöz, de olyan sűrű itt az élet minálunk. Vegyük is sorba: A nyáron megint itt maradtunk három hétre „egyedül”. A Gazdánk megint elutazott messzire. Grrrrr, önző egy Gazda! Jó, Robi bácsi levitt minket a napközibe, meg itthon is maradtunk többet – na persze, enni kaptunk tőle – hahhhaha,… Tovább »

Lassan 2019-et írunk. Sűrű lett ez az év vége is. De a legeslegjobb az egészben, hogy a Gazdánk két teljes hétig itthon van, és nem kell kint fagyoskodnunk, hanem bent, a melegben, a pihe-puha kockás takarónkon tudunk ejtőzni. Azért tette rá a párnánkra, hogy ne koszoljuk annyira össze a fekhelyünket, mert, hogy sár van kint,… Tovább »

Kedves Rajongóim! Régen nem írtam, elnézéseteket kérem! Igazából az a probléma – eddig ezt titkoltam – hogy én nem tudok írni, csak a Gazdám. És annyi mindent csinál, de nem írja le, amit tollba mondok neki. Utazgat, kertészkedik, dolgozik is, okéééééé – végül is valamiből csak el kell tartania minket – sokat sportol, ezt általában… Tovább »

Csodás napra virradtunk. Egész éjjel esett a hó. Imádom. Meg Füli is és a Gazdám is. Az utóbbi képes szinte órákat kint állni a teraszon és bámulni a havazást. Én közben húztam a lóbőrt a babzsákon és Füli popsiján. Kitaláltam, hogyha már nem engedi át mindig a nagypárnát, akkor használhatom a fenekét fejtámlának. Nem is… Tovább »

Van egy rétünk. Elit rét. Nem csak a miénk mondjuk, oké, de a bandáé. Nehezen engedünk be bárkit is a közösségbe, elég összeszokott a csapat. Persze, mi vizslák képviseljük a többséget, de azért még a mi fajtánkon kívül is vannak egészen jófejek, például két goldie, meg egy nagy benga állat, a Berci, aki olyan, mint… Tovább »

A Gazdám nagyon szereti a rendet, meg a tisztaságot. Már kicsit lazult e téren, legalábbis ami a katonás rendet illeti, de a tisztaság, az maradt a megszokott színvonalon. Nekünk pedig 8 lábunk van, neki kettő, az összesen tíz és ez mind be tud hozni a talpán mindenfélét a kertből. Arról nem is beszélve, hogy én… Tovább »

Sűrű az év vége. No meg ez az egész év olyan zilált volt. De felépültem. Pikk-pakk. Bivalyerős kislány vagyok. Pici, de erős. Mint Bors néni. Egyébként mindenféle nevet begyűjtöttem az utóbbi időben, speciel a Bors nénit nem, ezt csak hasonlatképp írom: De például, hogy: ördöglány, mazsola a domina, töpörtyű, Csubakka a balerina, Miss Hiszti és… Tovább »

Október közepét írjuk. Hol is hagytam abba? Jahh, a rontásnál, meg a nyaralásnál. A rontás lejött rólam, ez a biológia. Utánaolvastam. El kellett, hogy múljon. Pont jókor, mert már szállított a Gazdi a napközibe. Az meg valóban nem lett volna kívánatos, ha pasik ezrei lógnak rajtam, bár igencsak jó csaj vagyok, ennyit még én is… Tovább »

Tombol a nyár, nekem meg nő a bundám. Imádom a Dunát. Lubickolok, ugra-bugrálok, szeretem a Dunát a botokért, a csobbanásért, a hűsítő hullámokért. Egyszer azt hitték a Duna-parton, hogy tüzelőt gyűjt a Gazdám:DD, pedig csak annyit szeretne elérni, hogy ne startoljak rá Füli botjára, mikor eldobja, hanem legyen egy külön nekem, egy pedig neki. De… Tovább »

Sokat esett mostanság, engem nem zavar, most már a Gazdámat sem, hiszen szép az előkertünkJ. De ennek a sok esőnek a következtében – legalább is a Gazdám ezzel indokolja – előjönnek a nem tudom honnan, de minden esetre furcsa lények. Először is, irdatlan lassan haladnak. Ennél a pontnál már elakadtam. Úgy hallottam, ez a csigalassú… Tovább »