Lassan 2019-et írunk. Sűrű lett ez az év vége is. De a legeslegjobb az egészben, hogy a Gazdánk két teljes hétig itthon van, és nem kell kint fagyoskodnunk, hanem bent, a melegben, a pihe-puha kockás takarónkon tudunk ejtőzni. Azért tette rá a párnánkra, hogy ne koszoljuk annyira össze a fekhelyünket, mert, hogy sár van kint, meg hólé, blabla – állítólag. Persze, van benne egy kis csel is. Azt hitte, nem jövök rá, hogy attól még, ha beborítja mindkét helyet ugyanazzal a takaróval, és egy darabnak tűnik, nem tudom, hol ér véget Füli helye és hol kezdődik az én párnám! 😀 De, hogy nézhetett ennyire balgának! Nem is értem. Persze, hogy milliméterre pontosan tudom, hol ér véget az egyik és kezdődik a másik…. Ő a balga, nem én! Szóval Fülit így is, úgy is kitúrom onnan, vagy rajta alszom. Mármint Fülin. 😉. Pont párnaalakú a popsija. Néha össze is szólalkozunk, ilyenkor szó szerint hűvösre tesz minket. Közli, hogy ez kint folytassuk! GRRR.
Meg megy a ház-projekt. Megint azon lelkizik, hogy az előszoba nem elég meleg nekünk, a kinti házunk nincs szigetelve, és a végén még megfázunk, amíg ő nincs itthon. Én lapítok. Lelkizzen csak. Végül is én vagyok az úrhölgy a házban, hadd dolgozzon. Nézegetett házakat az interneten, már majdnem lett egy soknégyzetméteres lakosztályunk, ami szigetelt, majdhogynem palota, tárgyalt is róla, de aztán kiderült, négy ember tudja megmozdítani, olyan hatalmas, így hát ez sem került hozzánk. Ennyi áldozatot sem tud hozni értünk???? Pedig gondolatban már be is rendeztem. Fülinek jutott volna egy negyed, nekem meg három. Aztán hozott megint friss szalmát, azt is besuvasztotta a párnánk alá, persze, hogy kiástam! Ha érezné ő is, amit mi! Tele finom illatokkal, igazi vadászcsemege. Dörmögött, amikor felfedezte a kupit, de aztán visszarendezte a házba. Kezdhettem elölről az egészet másnap. A hőfüggönytől sem tántorodott el, pedig minden évben kirojtosítom, most sem volt másképp. Két órára egyedül maradtunk, máris munkának láttam. Megint dörmögött, de nem mert szólni. Persze, utána nem csodálkozik, csak sziszeg nagyokat, amikor éjszaka felkeltem, hogy ki kell szaladnom a kertbe…
Na, és jöttek a vendégek szépen, sorban. Először Csaba bácsi és Sári néni. Csaba bácsi a fejébe vette, hogy leszigeteli a házunkat. Csípem az öreget. Sajnos a Gazdánk leszoktatta arról, hogy titokban etetgessen bennünket. Kész fogdában élünk! De úgy néz ki, lesz meleg házunk, méricskélt, vizsgálódott, és mindig abajgat bennünket. Igazán megszerettük Csaba bácsit.
Aztán a melegváltás. Sanyi bácsi és Erzsike. Sanyi bácsi angyalarcúnak hív, Fülivel meg mindig balhézik, hogy megugatja a kerítésnél. Persze, hogy meg, ez a feladatunk, őrzünk, védünk! Bárki, aki elmerészkedik a kerítésünk előtt, azt vicsorogva üldözzük el, ez benne van a munkakörünkben. Lenne mondjuk ott még ez-az, gereblyézés, hólapátolás, de mi sztrájkolunk. Füli egyszer próbált rávenni, hogy azért illene segítenünk, de én jobb belátásra térítettem. Meg is kaptam megint a fejem felett, hogy angyalarcú, na persze! A kis marketinges terrorista. De ezt Sanyi bácsi úgysem hiszi el rólam, nyert ügyem van!
… és az örök lemez, hogy enyves mancsom / nyelvem van. Most mondjuk rágós is volt. Pedig csak a nyakam hosszú és rátermett vagyok. Egyik éjszaka egy csomag rágót tulajdonítottam el a konyhapultról, volt másnap nagy ribillió! Megtalált egy kis papírfecnit a pokrócon, de ami ennél még kellemetlenebb volt az az, hogy Fülibe kentem egy kocka rágót! A többit mind letoltam, de egy kocka belekerült a selymes bundijába. Azt nem tettem zsebre, amit akkor kaptam! Telefonálgatott fűnek / fának, hogy rohanjon-e velem az orvoshoz! Ahh, de az én gyomrom, mint zsírosbödöné, mindent elbír! Úgyhogy másnap még tetéztem egy kicsit, elloptam Füli Quamatelét is, amit gyomorégésre kap. Ekkor én is éreztem, hogy kicsit túllőttem a célon. Azóta csak a szelektív szemétben turkálok ismét, ott akkora kárt (azt hiszem, legalább is), nem tudok okozni.
Aztán csak összejött a Bársonyos Banda is a réten, hosszú hónapok után. Megfogadta a Gazdám, hogy hagyja ezt az egész bandázódist, azokkal bandázódunk inkább, akik maguk is bandázódni szeretnének. De aztán megszegte a saját szavát és összerántotta a Bársonyost. Jöttek a vizslák, meg a goldiek, meg két foltos törpe. Már megint alkoholizáltak, délelőtt 10-kor – rémülten konstatáltam! Volt ott tea (persze rummal), pálinka, meg valami likőr (a bajszomra is cseppent – ez egész jó volt egyéb iránt), rémes! Ehhez képest az én rágós balhéim eltörpülnek e mellett a szörnyűség mellett! Zengett az egész rét, alig hallottam a saját hangom! Megint összeszedtem az összes összeszáradt bogáncsot, mindenki rajtam élcelődött, hogy én vagyok a szegfűszeg a forraltborban. Pffff! Nem illik másokat kinevetni a vele született tulajdonságai miatt! Füli meg cserébe magára tud húzni engem, ha nagyon didereg. Másnak nincs ilyen takarója! Átázva – mert persze egész idő alatt szakadt az eső, de pálinkával ez sem tűnt fel nekik – értünk haza, hullafáradtan. Azán becsomagolt minket a tévémacis törölközőbe, kitálalta reggelire a kacsazsírral feljavított hypoallergén tápot, és ekkor kénytelen voltam megbocsájtani neki ezt az egész viháncolós délelőttöt😊.
… folytatása következik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: