Tombol a nyár, nekem meg nő a bundám. Imádom a Dunát. Lubickolok, ugra-bugrálok, szeretem a Dunát a botokért, a csobbanásért, a hűsítő hullámokért. Egyszer azt hitték a Duna-parton, hogy tüzelőt gyűjt a Gazdám:DD, pedig csak annyit szeretne elérni, hogy ne startoljak rá Füli botjára, mikor eldobja, hanem legyen egy külön nekem, egy pedig neki. De ez szerintem így nem jó! Ismeritek a régi mondást, hogy aki kapja, marja? Jóvanna, én is látom, hogy Füli egy csendesebb, békére törekvő jószág, nem úgy mint én, ezért is vagyunk olyan jó páros, arról meg nem is beszélve, hogy milyen klasszul mutatok mellette! Úgyhogy szelem a habokat, imádok beúszni a mozgó objektumért. Oké, az úszás kicsit nagyképű szóhasználat még a részemről is, mert amint érzem, hogy nem ér le a lábam, bánatos szemekkel követem, ahogy elúszik az árral a zsákmány, néha ki-ki tekintek a vízből, hogy nem akar-e a gazdám utána úszni, ő úgyis úgy imád. Nos, ezért hoz a gazdám egy tüzelő mennyiségű csomagot, hogy legyen elég muníció. Füli heppje egyébként az, hogy megtalál egy többméteres izmos rönköt és azzal egyensúlyoz a bringaúton peckesen, kerülgetik a bringások, de mindenki megmosolyogja! Irigykedem is, hogy ilyen erős az én barátom, no meg a mosolygó szempárokat is, amelyek rá vetülnek és nem rám:(. Mindig ez a versenyhelyzet!
Arról nem is beszélve, hogy egy napsütötte vasárnap délután jöttünk haza a számunkra előírt kötelező sétánkról, amikor is a bokor mögül rám rontott a gyűlölt német juhász a szomszéd utcából, elkezdett tépni és marcangolni. Nem láttuk őt sehol, csak úgy kitört a kanyarból, a fa mögül és nagyon bántott! Én visítottam, a Gazdám kiabált és próbált kiszedni a vadállat fogsorából, de az sokkal erősebbnek bizonyult. Közben a Gazdámat is megharaptam, persze nem akartam én őt bántani, semmi pénzért sem, de akkor teljesen kikapcsoltam:( a félelemtől!
Aztán jött a a vadállat gazdája, leszedte rólam a fenevadat, én meg csak ugattam és sírtam, a Gazdám meg ölelgetett és sietett velem haza, hogy megnézze, mi is történt… Kilyukadt az oldalam. Ugyan az elkövető gazdája szerint ez egy felszínes karcolás, de miután a Gazdim közelebbről megvizsgált – neki engedtem aztán – megállapította, hogy azonnal rohanunk az ügyeletre (vasárnap este lévén), mert lukas az oldalam. Útközben beugrottunk a vérengző német juhászhoz, hogy elkérjük az oltási könyvét, majd szaladtunk a doktorhoz. Sajnos a miénk nem rendel ilyenkor, pedig őt nagyon szeretjük, okos, alapos bácsi, így be kellett érni az ügyelettel. Itt egy fiatal tettre kész vitéz fogadott, s mint kiderült, ő is drótos vizslás, csak hát a másik van neki, akiből engem tenyésztettek ki, ez azért adott némi bizalmat. Stoppolni kellett engem nem volt kérdés, szerencsére még nem vacsiztam, ezért rögtön vittek is a műtőbe egy gyors szundi erejéig, aztán nagyságrendileg 30 perc múlva már meg is voltam foltozva, mint egy egy öreg mackó a játékboltból… Ébredeztem, hallottam már a hangokat magam körül, a Gazdim ijedt volt, de ez az új – ideiglenes – doki megnyugtatta, hogy minden rendben lesz. Éééééés! Kaptam egy ciklámenszínű ruhát a rengeteg simi mellé, hogy ne maceráljam a friss sebem, amiből egy cső lógott ki, hogy tisztuljon. A Gazdám meg lett bízva, hogy minden nap öblítgesse…
Tölcsér is opció volt a fejemen, de ebbe mind én, mind a Gazdám beleborzadtunk, így már blokkolták is nekem a csinos kis ciklámen ruhát:). (Mondjuk másnap nagy unalmamban – sok munkámba telt – kivarázsoltam az egyik varratom, de azzal tényleg nem számoltam, hogy a fejemre kerül az a nagy izééé és két hétig csak egy fehér műanyagot látok magam körül!! Egy nagy láda muskátlit is levertem, de ha nem perspektivikus a látásom, akkor az ezzel jár.) Nagyságrendileg 30 ezer Forintba került ez a gyors beavatkozás, hazafelé be is tértünk a vadállatékhoz, hogy perkáljanak, ha már ez történt, de még a vadállat gazdájának állt feljebb. Az én szerelmetes Gazdám teljesen kikészült! Pár napra rá valószínűleg átgondolhatták a dolgot (a jó szomszédi (v)iszony végett) és becsöngettek egy borítékkal… Hhhhhát, nem tudom, mi tarthatott nekik ennyi ideig?! Szomorú minden esetre. Ezt gondolom a vizsla-agyammal:. Azóta nem megyünk arra, viszont szereztem új cimbiket a környékről!
És az augusztus nem csak ezért vonul ám be a Nagykönyvbe, hanem mert nővé cseperedtem. Igaz, körülbelül egy évet csúsztam, de mindig is mondta a Gazdám, hogy egy örök gyermek vagyok! Úúútálom ezt az egész tüzelés dolgot. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele lánytársaim, de rémes egy állapot! Ahhh, és arról nem is beszélve, hogy a Gazdám egy felmosórongyot köt maga után és úgy járkál a nappaliban. Van, aki seprűvel jár, ő egy felmosófával. És akkor neki áll utána sziszegni, hogy most mostam fel, ne lépj bele! Neeeeeee léééééééépj bele Kócos, jajj!! Hányszor mondjam már?! És akkor kitalálta, hogy ne jöjjek vissza reggeli után a nappaliba, mert koszolok. De ez egy badarság. Nyitva van a teraszajtó, még jó, hogy bejövök és visszafekszem a helyemre. Erőtlenül mondogatja, hogy „Kóci maradj kinn, értsd már meg, hogy nem jöhetsz be”- de van egy olyan, de egy olyan nézésem, hogy már csak legyint és besomfordálok. Amúgy izgalommal várom a szeptembert, mert lemegy a rontás is rólam, meg elutazik a Gazdi is. És ilyenkor mi megyünk Fülivel a napközibe, télen is ez volt. Rendben, nincs a megszokott keleti kényelem, de mennyi helyes pasi!
Majd mesélek! … Folytatása következik…
Gazdám egyéb írásai itt: https://iosonocosi.cafeblog.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: