Fülöp és Kócos kalandjai, 9. rész – A tavasz 17 pillanatából pár…

… Szóval bejelentkeztem a fodrászhoz. Na jó, bejelentettek. Majdnem egy egész hetet kellett várnom, mert mindenkinek most kell fodrászhoz mennie! Amikor oda értünk, pont egy vattapamacsot váltottam. Jesszus, ilyen illatom lesz, amikor kijovök majd én is? Mindegy, most már bemegyek, ha eljöttünk, de majd az illatommal sürgősen tennem kell valamit. De aztán lehet persze, hogy ez csak egy vattapamacs-illat és én majd az engem megillető vizsalaillatot kapom.

Elindultunk a műhely felé, a gazdám rögtön megkérdezte, hogy ugye el tud közben menni vásárolni, mert az időben neki nagy segítség lenne. Ahh! Állandóan szórja a pénzt! Most is két napja már Fülivel a napejban mulatunk, mert készül a kert, hogy ne sározzunk – sárosnak én sem szeretek lenni, de a sározás önmagában jó móka 🙂 – és állítólag muszáj engem levinni a napközibe, mert nem hagyom a munkásembereket dolgozni. Bezzeg Füli. Mindig ő a jófiú, ez olyan unalmas már! De Fülivel együtt csatlakoztunk az elitnapközibe, nehogy egyedül érezzük magunkat:DDD Pedig ott bemutattak egy olasz vizslafiúnak, Peppenek, hűűű, de egy sármos fickó volt! Micsoda izmok és szakáll! Ha nem Fülivel élnék, biztos elcsábítottam volna, de így csak incselkedtem;). Füli amúgy nem egy féltékeny típus és ez roppantul bosszant. Robi bácsi teljesen ki volt, hogy mennyi fajtatársam van a napejban. „Egyik jobban el van kényeztetve, mint a másik!” Na bumm, sag schon! Erre születtünk, ha tetszik ez neked Robi bácsi, ha nem! Amúgy meg sajnos sok testvéremnek van nagyon rossz sora, mint ahogy Fülinek is az volt az elején, és a gazdám azóta is segíti a minket mentőket.

Na szóval, visszakunkorodván időrendben, Kati néni átvett a fodrászatban, kicsit hisztiztem, hogy nem akarok ott maradni – de csak az imidzsem kedvéért – aztán a Gazdi lelécelt cipőt venni. Hallottam ám, hogy nem nekünk akar venni most valamit :(, hanem cipőt. Magának. Ehhhhh, ha tudnátok mennyi cipője van így is! De mindig talál egy rést a cipőpalettán, amit meg tud indokolni, hogy miért pont most és pont arra a modellre lenne szüksége, és akkor azt általában be is szerzi valami elképesztő tudatossággal és gyorsasággal;). Pedig van egy külön garderob szekrénye. Meg egy külön garderob szobája is! Én még csak egyszer láttam, mert nem mehetek fel az emeletre, de elámultam! Jó ízlése van! Lenne egy-két darab, amit megkóstólnék! :DD

Két óra múlva visszatért egy szép kis párral, meg vett hozzá még kísérőnek ezt-azt:). De ugye Ti sem gondoltátok komolyan, hogy csak EGY pár cipővel tér vissza??:)) Az utasításoknak megfelelően lettem megtrimmelve, lekapta Kati néni a nagy bundát, hagyott egy kis bekecset a mellkasomon, meg a lábszáramon, a szakállam megmaradt, mégis csak az az egyik ékszerem! De a hátamról eltűnt a nagy bunda. Kati néni szerint rendesen viselkedtem, csak a hajszárítótól kaptam frászt. A hónaljában tudtam átvászelni. Borzasztó volt! Zajos, meg forró, mint egy begőzölt úfó! Most már nem hív Csubinak a Gazdi (majd a következő télen:))), most Szöszi vagyok, a ballerina. Meg Miss Hiszti. ÉÉÉÉN hisztis? Dehogy! Csak önkifejező. Modern nyelven: asszertív. Kifejezem, amit szeretnék.

Például a minap voltak nálunk vendégek. A Gazdim sütött-főzött, takarított, rendezkedett és folyamatosan hangoztatta, hogy viselkedjünk rendesen. De mi is az, hogy rendesen? Mi szerintem mindig rendesek vagyunk, Füli egy jógi, ő nem is tud rosszalkodni, én tudok, de még az is bőven benne van a vizsla-keretrendszerben. Igazából a rosszalkodás nem is az ami, hanem kreativitás. Például kertépítés közben belefeküldtünk a sóderágyba. A sóderágy a díszkövezés egyik lépése. Leborították a kert burkolni való részét finom, puha homokkal, átmelegítette az áprilisi napsütés, mennyei volt! Persze, hogy belehempergünk! Mintha a tengerparton lennénk! (Állítólag, mert én még soha sem jártam ott:(). Elnyúltam a puha, selymes homokban, átdörzsöltem vele bundim. A lényeg, hogy mindenben meglássuk a jót.

Aztán megjöttek a vendégek, természetesen megnéztem őket közelebbről. Tetszettek, szerettek, kényeztettek. Például nem szóltak, amikor bekúsztam a teraszajtón át nappaliba, és a gazdim nem vette észre. Teljesen a bolondját járattam velük! Tudtam, hogy nem lehet bejönni, de mindig bejön az idegeneknél az egy mancs, két mancs, négy mancs és popsi betolás:DD Mindig. És én ezt ki is használom! Hát azért jogaim nekem is vannak ebben a házban. A kerti garnitúrán sem rossz tanyázni, de a legjobb mindig ott, ahol mindenki van. Szeretem hallgatni őket, meg elcsenni egy-egy simit, meg hátha leesik egy-két finomság… Rengeteget fotóztak, dédelgettek, dünnyögtek nekem, hűűűű, de nagyszerű volt! Jólvanna, Fülit is szerették. Azt nem is hagynám, hogy nem. Ő az én legjobb barátom! Ugyanolyan bánásmód illeti, mint engem. Én ugrálhatok a fején, de más nem! Nem mintha erre sor kerülne, csak jelzem előre, ha bárki nem szeretné őt megfelelőképp….

… folytatása következik…, de addigi is olvassátok szeretettel a Gazdám másik írását: https://iosonocosi.cafeblog.hu/2016/04/18/vezetunk-vezetunk-a-rakpartos-a-bomos-es-a-kisbillencs-van-mindenunk-%ef%81%8a/